A fizikai munkák (hasonlóan a szellemi munkákhoz) több alkategóriára oszthatóak. A közepesen könnyű- és nehéz fizikai munkát végzők többnyire férfiak, míg a könnyű fizikai munkákat végző személyek többnyire a nők közül kerülnek ki.

Érdekességként elmondható, hogy az Európai Unión belül munkát vállalók között a könnyű fizikai munka nem dominál. Ez a kategória a dolgozóknak közel 30 százalékát fedi le. Továbbá az EU-s munkavállalóknak csaknem 40 százaléka ülőmunkát végez a hétköznapokban. A nehéz fizikai munkakörben alkalmazottak aránya pedig folyamatosan csökkenő tendenciát produkál.

Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a munkafolyamatok teljes átalakuláson estek át az elmúlt évtizedekben. A technológiai fejlesztések, innovatív megoldások rengeteg nehéz feladattól megszabadították az emberiséget, miközben az adminisztratív és elektronikus ügyintézést igénylő munkák száma folyamatosan emelkedik.

Gondoljunk csak az építőiparra, ahol ma már nem szükséges állati erővel vont építőanyagokat emberi erővel helyére tenni (például óriási fagerendákat vagy márványoszlopokat). Hiszen ezeket már daruk és emelőgépezetek segítségével végzik a szakemberek. Ott vannak továbbá a raktári munkák, árumozgató feladatok is. Míg korábban a liszteszsákokat erős, „rátermett” férfiak tették helyükre, ma már egy targoncavezetői tanfolyam segítségével akár nők is képesek többszáz kilogrammos elemeket mozgatni.

A fizikai munka társadalmi megbecsülése szintén átalakulásokon megy keresztül. Míg a századfordulón természetes döntésnek számított, ha valaki gyermekét péknek vagy ácsnak szánta, ma már többnyire az egyetemi képzések és ülőmunkák felé igyekeznek legtöbben terelni utódaikat a kímélet és kedvezőbb fizetések megszerzése céljával.